Fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg, FRANZ WERFEL: A NÁPOLYI TESTVÉREK


Domenico Pascarella vasárnapi éneke. Minden városban más-más arccal jelenik meg a vasárnap s nemcsak önmagában alakul át, de minden évben és minden évszakban cseréli arcát, - nemcsak a városok szerint változik, de más és más minden kerületben és plébánián. A gyermekek értik legjobban a vasárnapot, - ők meg az öreg emberek és a szegények, akik már megadták magukat. Az erősek és tevékenyek előtt nem kedves; ezek gyűlölik a vasárnap nyugalmát s vad szenvedéllyel kavarják fel, amikor megrohamozzák a futballpályákat, betódulnak a gőzölgő mozikba és harcias csapatokban özönlik el a kirándulásra ítélt természetet.

És mégis; e tömegek ellenére sem veszítette el a vasárnap igazi ízét, ezt a különös keverékét szórakozásnak és melankóliának, békének és kétségbeesésnek, nyájbaterelődésnek és magánynak, várakozásnak és csalódásnak. Isten pihenőnapjából még mindig árad az ezeréves megszenteltetés s a hatodik fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg borzongatóan szelíd áldozati füstje, akármilyen gyűlölettel is szaggatják szét csendjét az autótülkök és rádiók.

A Pascarella-testvérek számára gyermekkoruk óta mindenképpen a legjelentősebb nap volt a vasárnap. Ez a hat testvér - három fiú, három lány - széles e világon semmit sem mondhatott a magáénak egymáson kívül, így rendelte ezt a természetük és a sors egyaránt. Persze hétközben is sok órát töltöttek együtt, de a vasárnap valami régen megszokott áhítatot adott e szeretetnek és egységnek. Ilyenkor megszűnt a sok apró civakodás, gyámkodás, féltékenység, amely különben elkerülhetetlen olyan emberek között, akik túlközel élnek egymáshoz s ebben a vasárnapi harmóniában csupán egyetlen komoran fenyegető hang lebegett: az előérzet, hogy ez talán nem marad így mindörökre.

E mellett pedig komolyan kétségbe kell vonni, hogy Nápoly városában akadt volna még hat fiatalember, aki az övékhez hasonló odaadással s annyira ellentmondás nélkül fogadta volna el egy Don Domenico-szerű apa kormányzati rendszerét.

Más gyermekek ilyenkor már régen szétszóródtak a világ négy tája felé, de a Pascarella-testvérek sokszáz vasárnap óta ismert különös izgalommal várták apjuk hazatértét. A kimeríthetetlen házi törvénykönyv egyik pontja ugyanis úgy szólt, hogy Don Domenico délután ötkor hazatér s a vasárnap hátralevő óráit palazzojában, gyermekei körében tölti el.

Egyesegyedül signor Pascarella nevezte a házat palazzonak s ez a megjelölés volt az első gőgös aránytalanság, amely a való élet és e rendkívüli ember képzeletvilága között tátongott.

FRANZ WERFEL: A NÁPOLYI TESTVÉREK

Mert a palazzo egyáltalában nem volt palota, csupán egy háromemeletes bérház a Via Concordián, annak a hegy felé terjeszkedő városrésznek egyik utcájában, amely a Corso Vittorio Emanuelet fogja körül s amelyet a Castello Sant'Elmo koronáz meg. Egészen közönséges, modern utca ez, kilátás és szépség nélkül; a ház nem új és nem régi, talán a kilencvenes években építhették.

Aki erre járt, nyugodtan azt hihette, hogy valami teljesen közömbös városban van. Legfeljebb a gyakori temetések, amelyek a Santa Trinità közeli templomából rendszerint szombaton ebéd után vidám indulók muzsikájával zúgtak végig az úton, meg az utcai énekesek, rekedt kikiáltók, bűvészek, komédiások és verklisemberek, akik maguk előtt tolták mammutnagyságú hangszerüket, emlékeztettek Nápoly romantikus maradványaira.

Abban a házban, amelyet Don Domenico palazzonak nevezett ki, minden emeleten egy-egy tágas polgári lakás volt. A középsőt a Pascarella-család foglalta el s a testvérek e lakáson kívül életüknek egyetlen más színhelyére sem emlékeztek. A hosszú és sötét előszobán keresztül a négyablakos «sala da pranzo»-ba lépett az ember, abba a magasztos helyiségbe, ahol e különös családi élet legtöbb fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg és testi eseménye lejátszódott és le fog játszódni.

FRANZ WERFEL: A NÁPOLYI TESTVÉREK

Közvetlenül az általános családi gyülekezőhely mellett volt a «salotto», egy jóval kisebb szoba, amelyet az elöregedett szalónok szokásos bútorain kívül két lelkesebb tárgy tett jellegzetesebbé: egy üvegburában rejtőzködő régi empire-óra s a bécsi Fritz-cég egy nem kevésbbé öreg pianinója.

Az idő néma volt ezen az órán. Amióta csak ismerték fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg gyermekek, fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg mutató mindig féltizenkettőn állott, mintha ezzel az állhatatossággal hízelegni akart volna a háziúr dacos konzervativizmusának. A pianino gyertyatartóiban két díszes, pirosra festett gyertya díszelgett s ez a körülmény látszólag azt bizonyította, hogy az ódon hangszer is csupán a néma dísztárgy szerepét tölti be.

Ebben az esetben azonban a látszat csalt. Annunziata, a legidősebb leány, aki korban messzi maga mögött fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg testvéreit, mert már huszonhét éves volt, néha még játszott ezen az életúnt zongorán, persze mindig szigorúan zárt ablakok mellett. Jogos türelmetlenséggel már jóelőre el lehet árulni, fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg a salottoban szokott lejátszódni e mély családi közösség ritka és legcsodálatosabb eseménye: mikor a papa egy-egy vasárnap este egyszerre megváltozott és kedve támadt, hogy leírhatatlan hangjával kedvenc operájából, a «Gioconda»-ból Annunziata, Grazia és Lauro zenei segédlete mellett valamit énekeljen, mialatt Placido, Ruggiero és Iride a gyönyörűségtől borzongó közönség szerepét vállalta.

A salotto jobboldali falából tapétaajtó vezetett a ház szentélyébe, amelyet «stanza della mammina»-nak, mama szobájának neveztek s ahová csak ritkán és halk borzongással léptek. Ezt a borzongást legerősebben Ruggiero és Iride, a két legfiatalabb gyermek érezte, noha mamára már alig emlékezhettek.

Hiszen Ruggiero tizenhét esztendős volt, Iride csak tizenhárom s a közeli hetekben lesz tizenegy éve, hogy mama meghalt. A stanza della mammina felügyelete Annunziata és a tizenkilenc éves Lauro dolga volt, aki testben-lélekben legjobban hasonlított mamára.

bőrféreg tumoros herén

Ő és a legidősebb nővér rendezték és helyezték el nagy gyengédséggel szegény anya relikviáit, kedvenc tárgyait, fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg életének apróságait egy vitrinben és egy kis asztalon, amelyet - mint valami oltárt - fehér csipkével takartak le. Ők gondoskodtak arról is, hogy mama arcképe mellett mindig friss virág legyen s a Madonna-kép alól ne aludjon ki soha a mécses.

A sala da pranzo, a salotto és a stanza della mammina említésével befejeztük a Pascarella-család társasági helyiségeinek felsorolását, noha ez a megjelölés teljesen helytelen. A gyermekek hálószobái a ház udvari oldalán feküdtek.

Annunziata a kis Iridével közös szobában aludt, ugyanígy Lauro és Ruggiero is. Csak Placido, a huszonegy éves diák és Grazia élvezte az önálló hálószoba kedvezményét.

Placido volt a legidősebb a fiúk között s nála ezt a kedvezményt még csak meg lehetett érteni; de hogy a húszéves Grazia és nem a sokkal idősebb Annunziata kapott külön szobát, ez nyilvánvalóan csodálkozásra késztet mindenkit.

Talán azért csúszott a házrendbe az igazságtalanság, mert mama utolsó akarata szerint Annunziata vállalta Iride gondozását és felügyeletét, talán Annunziata természetéből következett ez a beosztás, vagy talán abból az eltitkolt, kivételes helyzetből, amelyet Grazia Don Domenico birodalmában elfoglalt.

A gyermekek közül ugyanis csak ő volt szőke, sőt aranyszőke s szépségét senki sem ismerte el több csodálattal, mint éppen Annunziata. Domenico Pascarella két szobájához csak egy keskeny lépcsőn lehetett eljutni. Ezek a szobák egy félemelettel magasabban voltak, mint a lakás többi része.

Ilyenmódon az apa - amint ez meggyőződésének mindenképpen megfelelt - övéinek feje fölött lakott. Sokan azt mondják, hogy valamely név és annak hordozója között mély összefüggések vannak.

Akár gondolati játék az egész, akár csakugyan igaz a név és az ember kölcsönhatása, a Pascarella-testvérek esetében valóban nagyon jól illettek a nevek viselőikhez.

Irideben megvolt a szivárvány villogása és bizonytalansága, Lauroban a babér szelídsége és sötét csendje.

fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg

Grazia lényét is jól meg lehetett magyarázni a Gráciákból vagy a kegyből. Itt azonban abba kell hagyni a hevenyészett allegóriát, mert kényszeredett konstrukciók nélkül a legjobb akarattal sem tudnók összefüggésbe hozni a három másik gyermek lényét neveikkel. Ruggiero, a legfiatalabb és legelevenebb fiú a kereskedelmi iskolába járt s ő legalább gúnynevet kapott; «Orso»-nak, medvének csúfolták s ezzel a névvel elég jól kifejezték meglepő testi erejét és ügyetlen mozdulatait.

De Annunziatát vajjon melyik szolgálatkész és alázatos szent után kellett volna elnevezni, hiszen ő hordozta az apja által életrehívott rend egész terhét?

Ő volt a legidősebb s ebben a minőségben felelős az egész háztartás vezetéséért. De ez még nem elég. Úgy érezte, hogy az ő útja már lefelé kanyarodik s az élete beteljesülés nélkül marad, hiszen oly sok évvel volt idősebb többi testvéreinél.

Néhány hónap óta elutasítóan sápadt és sovány lett az arca. Ha Placidot valóban Placidus, a híres római hadvezér után nevezték el, akkor a név- és lélekrokonság elmélete ugyancsak gyenge lábon áll.

fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg

Placido ugyanis éppenséggel nem volt a tett embere, - Placido költő volt, noha erről mindezideig csupán egyetlen embernek beszélt, Graziának. Költőhöz és filozófushoz nem illően ezeket a szavakat különben sohasem mondotta ki, legkevésbbé sajátmagárólegy kicsit alacsony volt enterobiosis tabletták mennyit fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg, amelybe a fekete haj mélyen belenőtt. Arcán szűntelenül ott feszült az állandó készenlét, hogy minden dologban és minden új pillanatban valami jót, valami rendkívülit fedezzen fel, - egészen pontosan: az élet vállalásának leselkedő pillantása ült az arcán, amelyből parazita ellenes szerek vény nélkül embereknek undort és harcot elrejtő lélekre lehet következtetni.

Ő volt a legmagasabb s ezt a természetes fölényét csak ritkán el-eltűnő szerény mosollyal igyekezett kiegyenlíteni. Négy óra elmult már. A téli vasárnap ünnepélyes alkonyata megbujt a keskeny Via Concordia szobáiban.

fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg

Bízvást fel lehetett volna csavarni a villanyt. De a testvérek, mint mindig, ma is visszariadtak attól, hogy hazatérő apjukat fényben úszó ablaksorral fogadják. Nem azért, mintha tilos dolog lett volna a lakás kivilágítása. Ezt a kérdést a kinyilatkoztatott apai törvénynek egyetlen rendelkezése sem szabályozta.

Mégis: szemérmes tartózkodásuk régi és finom tapintata a sala da pranzo és a salotto mennyezetén függő nagy csillárok meggyujtásában valami meg nem engedett nagyzolást horgosférgek paraziták az emberekben, ama láthatatlan, de borotvaélesen megrajzolt határ túllépését, amelyet Don Domenico gyermekeivel szemben mindig következetesen megőrzött. Hát inkább a félhomályban ültek.

Placido és Grazia az ebédlő egyik sarkában, Annunziata és Lauro mama szobájában. Ruggiero és Iride, a két legfiatalabb, a konyhát választotta ki, ahová az előszoba másik oldaláról lehetett eljutni.

Priscillának, a szakácsnénak és Giuseppenek ma kimenője volt. Az ilyen vasárnapokon a konyha nemcsak Ruggiero és Iride, de a nagyok számára is nagyon kedvelt, mert nem egészen jogos tartózkodási helynek tűnt fel.

Itt persze szükség esetén fel is lehetett gyujtani a villanyt. Bármilyen benső kapcsolat is van több ember között, ez a közösség még bensőségesebb sejtekre oszlik.

Husvéth Ferenc - A gazdasági állatok élettana az anatómia alapjaival.doc

Az embernek csupán egyetlen lelki felülete van, amellyel szeretni tud. Ámbár mind a hatan tudták és hitték, hogy mindegyik mindegyikért feláldozná az életét is, mégis már hosszú évek óta zárt párokká különültek el.

Az a pár, amely mama kis emlékszalónjában ült, suttogva társalgott, mert itt ez volt a szabály. Lauro felállt és az anya arcképének vonásait akarta kibetűzni a sötétségben.

FRANZ WERFEL: A NÁPOLYI TESTVÉREK

Ő volt a legszebb a fiúk közül. Már elmúlt tizenkilenc éves, de szakálla, bajusza még csak nem is pelyhedzett. Ajkai egy kissé mindig nyitva voltak, de a szemében nem volt apály és dagály, mintha e szemekben az élet harcos játéka elsimult volna a harc és a játék megkezdése előtt.

Ruháján meglátszott, hogy Lauro sokat gondol külső megjelenésével s nagyon fájdalmasan érintené, ha vasalatlan nadrágban, rosszul szabott kabátban, vagy kitaposott cipőben kellene járnia. Semmi sem emlékeztetett Lauroban a gimnazistára, noha fiatalabbnak látszott, mint amilyen volt és a San Tommaso gimnázium utolsó osztályába járt. Már hosszú ideje állt mama képe előtt, talán az Orosz Föderáció enterobiasisában, hogy megkeresse benne önmagát.

De a szürkület varázslata a halottat egyre jobban visszarángatta az árnyékok birodalmába. Lauro most halkan nevén szólította nővérét s a hangja olyan volt, mint a madárcsalogatás: «Zia!

fogyasztás esetén fordulhat elő kerekember féreg

A szoba elég hideg volt, mert csak a sala da pranzóban állítottak fel valami fantasztikus kályhaszerű szörnyeteget. Annunziata mereven ült a helyén és alig fordította félre a fejét. Jelképes magyarázata volt testvérei között elfoglalt helyzetének, hogy az Annunziata névből éppen a «Zia» rövidítést találták ki számára.

Zia, - ez annyit jelent: nagynéni. Különös módon sohasem jutott eszébe a rövidítésnek e második jelentése. Lauro mégegyszer megszólalt: «Zia! Lauro még mindig mereven bámulta a képet, pedig mamából már semmit sem lehetett látni. A sötétségben párává oszlott, mint valami varázslatos anyag.

  • FRANZ WERFEL: A NÁPOLYI TESTVÉREK
  • Husvéth Ferenc - A gazdasági állatok élettana az anatómia mivk.hu
  • Milyen gyógyszerekre van szükség a férgek eltávolításához
  • A giardiasist okozzák

Mintha Lauro nem is nővérétől, hanem a képtől kérdezte volna: - Igaz, hogy ő is mindig kezetcsókolt neki? Annunziata sietve világosította fel: - Persze, hogy igaz.