Fehér férgeket gyerekben hívnak


Népújság, A kislány nagyot nyekkent és éktelenül elkezdett sivalkodni. Ügy forgatta la­pát tenyerében a gyereket, mintha játékbaba lett volna. Az kicsit ijedten, könnyektől, portól ma- szatos képpel nézte a három férfit, amint ott magasodnak felette és megint sírni kezdett.

Na látod, nem kell sírni.

Nincs más hely, ez a jó — nincs más hely, mi neked jó. Miért nem jön — amikor, miért nem fáj — ami volt, téged hív — tovaszáll, úgy élj még, ki sose árt. Nincsen hely, mi kiadó, Ha álmod jó, az a jó. Országod a takaród.

A bácsinak is van ám ilyen kicsi lánya, mint te vagy — nyugtatta a kislányt, aki nem fehér férgeket gyerekben hívnak több két- vagy hároméves­nél, Túri. Se Túri, se Pajor nem látta, honnan varázsolta elő a cukrot. A kicsi nézte, for­gatta, aztán elnevette magát: — Cukor — mondta boldogan. Ebben a házban?

A kislány megrázta a fejét. Miért tévedt vol­na el? Ha nem ebben, akkor a másikban la­kik Ilyen kis gyerekek, miért mennének el messze a házuktól Túri megcsóválta a fejét: —- Na Űj házak ezek mind, most költöztek ide.

Meg egyformák is ezek a házak, mint az ikrek Lehet, hogy nem tudja, melyik ház­ban lakik. Különösen ha nemrégen költöz­ködtek ide. Az anyáknak csodálatos ösztönük van, hogy hol keressék a gyereket — vélte Pajor, de me-gint rosszul szólt, most egyszerre hurrogta le ; Túri is, Cékmány is Lakik itt vagy négyszáz család, az ég tudja, hány házban Jön az este is mindjárt, az­tán mégiscsak elkódoroghatott ez a gyerek, az anyja meg keresheti, mint tűt a szalmá­ban Ügykerítették elő már bentről, a városból In­dult a régi lakás felé Az asszonyt a bo- londulás majd elővette, fehér férgeket gyerekben hívnak este van fehér férgeket gyerekben hívnak nincs, sehol nincs a gyerek Cékmány feledni látszott iménti magabiz­tosságát.

Talán lesz­nek, biztosan lesznek, de hogy mikor?

Dalszövegek

Még arra való lányt se talált. Jolika már nem törődött a felnőttek vitá­jával, összefogta két kezét, s leguggolva va­lami bogarat nézegetett, amely nagyon sebe­sen dolgozott, hogy kis lyukat ásson a föld­be. Amikor Cékmány megfogta az egyik, Tú­ri a másik kezét, szó nélkül megindult velük, háta mögött az utóvéd szerepét betöltő Pa­jorral.

Egy pillanatig meghökkenve néz- ; te a három férfit, a maroknyi kislánnyal.

csepp a parazitákból a szemben

Jaj a szentem, eltévedt! Mert Gyurkó Géza látják, ilyenek a mai szülök, nem vigyáznak a gyerekre, nincs idejük rá, vagy mifene A gyerek elkódorog, huligán lesz belőle — és ontja a szót, hogy a három férfi riadtan menekül a kis huligánjelölttel.

Végigjárták az egész lépcsőházat, de senki sem vállalta és senki sem ismerte a gyereket. Ez azt hiszi, hogy nincs más dolgunk, mint egy gyereket hurcolni lakásról lakásra, mintha árubemutatót tartanánk De van valami igaza — tette hozzá amikor kiléptek a házból.

féregtelenítés és oltás

Tényleg, vigyük a rendőr­ségre Mozijegyem van! Csak nem hagyom itt az utcán? Mire odaérek vele a rendőrségre, addigra már odanyomom az any­ja markába Mi nyolcán voltunk testvérek, de úgy vigyázott ránk az anyánk, mint macska a kölykére.

parasitol gyógyszer férgek számára

S ti: gépek, szerszámok, írótollak, fonjátok össze bátor hangotok, széles zenébe, hogy ömöljön, zúgjon, élesedjen, és visszhangozzák a rét, az erdő, a hegyek szabad zengésetek: a Munka Himnuszát. Hatalmas tervek, hősi tettek: ezekről beszéljél szépülő hazánk!

Jöjj május elseje, te harci emlékű diadalünnep, és fordítsd az élre napos arcodat, mert ott mennek fehér férgeket gyerekben hívnak, ott menetelnek feszes sorokban. Hogy nőnek a sorok, hogy nő az ünnep, hogy nő a mámor! Egyre csak jön a tettek győző serege, — az öröm ritmusára lép — és a munkáról dalol. Erről zeng ma a város, a falu, az ország, de mindenütt erről énekel a világ dolgozója, hol fehér férgeket gyerekben hívnak békét védik május fegyverével.

A TANYA ÉS ÉLETE

Éljen a május, a győztes, a miénk! Éljen a nép, a béke záloga, ki holnap már dolgozni megyen, hogy gépek, traktorok, fehér férgeket gyerekben hívnak s a munka minden eszköze búgva, kattogva, lázzal, sercegve, pengve, szaporán termelje majd ki a jövő fehér férgeket gyerekben hívnak, hogy büszkén formáljunk még jobb életet, békét.

Dicsőség néked, alkotó magyar! Dicsőség néktek, világ dolgozói! Spartacus seregei merre Vonulnak fel a Szent Ütőn, Ha kezdetét veszi a szemle S jön a trák is, s a teuton — Görög rabszolgák stílusukkal Vonalat húznak, s elveszett Légiót küldnek a Nílussal Távoli etióp hegyek.

A fáraók rabjai merre Vonulnak a piramisok v Hatalmával: — láncuk leverve — Szabad szabadságharcosok-! A Niger folyón lehajózott Rabszolgahad is visszatér, A gályarabságból s a sózott Húsból s kölesből, mit se kér. A turk félhold az ég Ura Volt századokon át a népek Százainak: s most — mily fura — A nép pirulák parazitákhoz d félistenének.

De szép, de szép a Föld vén arca! Illatos jóság, bársony a fű, ragyogó kék ég — de gyönyörű! A szél is üdít, inni való, felrepít, elvisz — szállni de jó! Szállni, lebegni! Hopp hajlani, és itt is, ott is új hallali. Zeng a bokor, fa és a hegyek. Ni-ni: a fényen hogy lebegek! Csupa tűz minden, táncol, pörög.

A Magyarországon előforduló féregfertőzések

Szép igazság: az élet örök! Nem is a mozi izgatta, ha­nem a lány, aki talán A — legyintett — ne­kem soha sincs szerencsém.

pinworm férgek szoptató anya

Üjból becsöngettek egy ajtón, fiatal nő nyi­tott ajtót. Cékmány könnyedén hátralépett, s véletlenül rátapoáott a lábára. Milyen édes.

A tanya helyiségei és berendezésük 1.

Jaj, de cuki, azzal a kis maszatos arcával. Hol egy­kedvű vállrándítás, hol őszinte érdeklődés, hol egyszerűen csak kíváncsiskodás. A kislánynak szemmel láthatólag tetszett a dolog, hogy há­rom ember között lépeget, emberek nyitnak ajtót, hozzászólnak, megsimogatják, hogy tör­ténik valami körülötte, amelynek ugyan" célját és értelmét nem fogta fel, de amely kétségkí­vül lekötötte, mint valami izgalmas játék.

Közben vagy tízszer is megkérdezte Túri is, Cékmány is, de' még Pajor is, hol lakik, hol dolgozik, mit dolgozik apukája, de semmire sem mentek A rendőrség nincs berendezkedve éjszakai bölcsődének Mit szólnál hozzá, ha a te gyereked egyszerűen el­vinné valaki a rendőrségre S ha az apja éppen ott dolgozik veled egy műhelyben?

Nem mindegy, hogy hol? Azt hiszem hazaviszem éjszakára, s úgy szó­lunk a rendőrségnek. Anyám biztos megörülne, úgyis mindig nyag- gat, hogy fehér férgeket gyerekben hívnak. Hazavinné, játszani. Nem rossz. Csinálj magadnak játékszert, vagy ve­gyél a boltban. De hagyd ezt a gyereket. Ott álltak, már vagy a hegyedik házat ma­guk mögött hagyva, lassan ballagva most már hazafelé, azon tanakodva, hogy ki vigye haza a gyereket és tó szóljon a rendőrségnek.

Már kigyúltak a lámpák, s az új házak ablaksze­mei kíváncsian nézték a három embert, s azt a kicsi negyediket, aki most már a sok gyalog­iától elfáradva a legnagyobb vállán aludta nyugodt álmát. Hová viszik a lányo­mat? Mit akarnak tőle? Ijedt, ugyanakkor kicsit megkönnyebbült arc volt, fiatal és bizonyára kedves, ha ném mér­ges. De most nagyon csúnyán nézett rájuk.

Nem törődik a gyerekkel Ott játszott szemben az ab­lakkal a másik oldalon, s mire megint kiné­zek, már sehol sincs Maguk, rablók! Gye­rekrablók — kiabálta most már az asszony. Cékmány óvatosan odaadta a gyereket, aki mit sem törődve az általa kavart viharral, ap­rókat cuppogva aludt tovább anyja vállán.

bélféreg gyógyitasa

Itt találtuk a gyereket, sírt — nézett Cékmány jelentőségteljesen Pajorra, aki igyekezett hol vásárolhat gyógyszereket férgek számára hátrább húzódni — megkérdeztük, hogy hív­ják, hol lakik, s nem tudta megmondani Azt hiszi, nekem nincs más fehér férgeket gyerekben hívnak Engem is vár otthon a család — morgott mérgesen az asszonyra, aki szemmel láthatólag egyre job­ban megenyhült.

Tessék, itt a gyerek, vigyáz­zon rá jobban. Csuda emberek maguk, így együtt, hallják — nevette el most már magát az asszony, s elindult hazafelé a gyerekkel. A kapuban még visszafordult: — Ha legközelebb megint haza akarnak vinni egy gyereket, akkor már inkább csak Jolika legyen Őt már tudják, hol lakik A három férfi állt egy darabig, bambán, kicsit szégyenkezve, aztán Pajorból kitört a röhögés Bi­zonyisten, jobb mint a mozi Akik megta­lálták és megmentették az elveszett gyermeket — bökött a két férfire színészkedve.

Na, gyerünk És csendben megindultak hazafelé.

The Hobbit: A Long-Expected Autopsy (Part 1/2)

De Pa­jor egy pillanat múlva megint rákezdte: — Szóval, odamondogattam neki, elhiheti­tek, hogy alaposan odamondogattam neki